AZ INFRAVÖRÖS fény




Az infravörös az elektromágneses spektrum egy tartománya, mely az alacsonyabb frekvenciában (piros) csatlakozik a látható tartományhoz. Hosszúhullámú infravörös sugárzást minden hőforrás kibocsát. Az infravörös sugarak rendelkeznek egy olyan tulajdonsággal, hogy csak azokat a testeket melegítik fel, amelyekre vetődnek. Az infravörös rendszerű hőátvitel ezért jelentősen eltér az úgynevezett konvekciótól, azaz a környezeti levegő felmelegítésétől. Valamint: a nap természetes fűtési elvéhez ez áll a legközelebb, ezt érzékeli az ember a legkellemesebb melegnek. 

Az infravörös sugárzás zárt terek befűtésére történő felhasználása szinte a civilizációval egyidős. Már a rómaiak is ismerték ezt az elvet, és használták is, például a cserépkályhákban, melyek jóleső melegét még ma is sokra tartjuk. A hőforrásként szolgáló infravörös sugárzást azonban csarnokok és nagyobb termek befűtéséhez is jól lehet használni. Ez utóbbinál az alábbi fizikai törvény érvényesül: minél nagyobb egy hőforrás hőmérséklete, annál alacsonyabb annak (nem kívánatos) konvektív aránya valamint annál nagyobb annak (kívánatos) infravörös hányada. A konvekció és az infravörös sugárzás hányada ad tájékoztatást az infravörös rendszer minőségéről és hatékonyságáról.

Das Prinzip Infrarot

Az infravörös rendszer hatékonyságának

mérőszáma: a magas csőhőmérsékletek.

Ezáltal csökken a konvektív veszteség – az

infravörös hányad pedig nő. A Kübler

rendszerek egy fizikai törvényt használnak ki

konzekvensen, melynek eredménye: a

munkahelyi közvetlen meleg maximuma.